Élménybeszámoló, Budapest-Bázakerettye

 
Budapest-Bázakerettye, III. Bamako Challenge előfutam

 
Miután az előző, Budapest-Győr előfutamon - életünk második challenge versenyény - nagyon jó eredménnyel végeztünk a 2. helyen, a Budapest-Bázakerettye futamra az esélyesség teljes lelkesedésével készültünk, a cél az volt hogy az egyik autónk (most sikerült először indítanunk a 2. Autót is versenyben) most már 100%-os műszaki felkészültséggel állhasson a rajtkapuhoz. Ez nagyjából teljesült, sajnos egy fontos elem, a haspáncél teljes legyártására és felszerelésére már nem maradt időnk, pedig mint kiderült, jól jött volna. Az autót ettől eltekintve felkészítettük, felmatricáztuk, felkerültek a Rádio 6 matricák is, és szombat hajnalban készen álltunk a rajtra.
Szombat reggel 6-kor, a Lurdy ház parkolójába 17. és 18. autóként érkeztünk, ami egyben a rajtsorrendben elfoglalt helyünket is jelentette. A gépátvétel és az itiner átvétele után beálltunk a Park Ferme-be, és elkezdtük bevinni a megkapott koordinátákat. Az itiner 127 GPS pontból állt, ezeket kell érinteni az utunk során, a táv kb 400 km, limitidő 12 óra.  A GPS pontokon különböző feladatok vannak elhelyezve, és ezeket kell megoldani és beírni az itinerbe. Most először kicsit megkeverték a szervezők a feladatokat, és olyan bónusz kérdéseket is rejtettek el, ami eddig nem volt jellemző, de ettől még szorosabb és izgalmasabb versenyre lehetett számítani, ami aztán be is igazolódott.
8 óra 30-kor elrajtoltunk, és sajnos rögtön az első feladatnál, ami a campona környékén volt, sok időt elvesztegettünk, ráadásul a megoldást sem találtuk. Mint utóbb kiderült, a mezőny 90%-a így járt. Sajnos ez elég sok időveszteség volt, amit aztán megpróbáltunk behozni. Törökbálint majd Diósd felé vettük az irányt, majd végre rátértünk az off road szakaszra. Itt a nagy sár még nem volt jellemző, csak az erdős részeken ahol nem tudott felszáradni az út. Sorra oldottuk meg a feladatokat, átkeveredtünk Érdre, majd onnan a Tárnoki öreghegyen keresztül Tárnokra. Érdekesség képpen megjegyzem, hogy egyik támogatónk a Tárnoki Katlan is bekerült (a közbenjárásunk nélkül) a feladatok közé (meg kellett mondanunk, hogy hány bowling bábu látható a bejárat mellett) – szerencsére az odajutás nem jelentett gondot…. Itt még eléggé együtt volt a mezőny, és sokszor volt, hogy egy-egy szűkebb szakaszon feltorlódtak az autók amikor mindenki egyszerre ért az adott koordinátához. Ilyenkor aztán eszeveszett forgolódás, meg tolatások, probálnak a hatalmas terepjárók elférni alig 2 méter széles utakon. Hamarosan Martonvásáron találtuk magunkat, ahol meg kellett keresni hogy mióta rendezik meg a helyi fesztivált, de ehhez a feladathoz nem kaptunk koordinátát, hanem a magunk leleményességére számíthattunk csak. Az ilyen típusú feladatból 15-20 szokott bekerülni az itinerbe, és ezekért magasabb pontszám jár. Innen már kissé elvesztettük a tájékozódási érzékünket, már ami az útvonalra való visszaemlékezést illeti, mivel elhagytuk az ismerős részeket és dél felé vettük az irányt. Itt már a terep is sokkal változatosabb volt. Szerencsére egyre sárosabb lett földút, és a hatalmas pocsolyák és dagonyák is megsokszorozódtak nagy örömünkre. Az autó nagyon szépen teljesített, jó tempót tudtunk menni és a navigálás is jól ment. Hihetetlen milyen utakon, sár és víztengereken mentünk keresztül, aztán csak kapálózhattunk az ablaktörlő kapcsolója után. Ozora környékén ráadásul a mostanában gyakori félórás hatalmas zivatar is elkapott minket, így aztán csúszott az út minden felé, a kocsi keresztbeállt nemegyszer, de mindig sikerült korrigálni, mondhatom fülig ért a szánk az élvezettől. Tamásiba érve már elállt az eső. Tudtuk, hogy jó helyen állunk, így aztán egy percre sem álltunk meg. Átértünk Somogyba, ahol ismét volt pár porosabb szakasz, de alapvetően itt is a sáros út dominált. Az idő egyre telt, és a verseny eleji fél óra veszteség kezdte megbosszulni magát. Siettünk, ahogy tudtunk, és próbáltuk kihozni magunkból és az autóból is maximumot. Sorra oldottuk meg a feladatokat, és élveztük a vezetést a sárban, vízben, de a vége felé közeledve nagyon elfogyott az időnk, ezért aztán 9 feladattal a vége előtt úgy döntöttünk, hogy elkezdünk aszfalt úton hajtani a cél felé, hogy talán beérjünk a limitidőn belül. Aki túlhaladja a 12 órát, az a megoldott feladatok pontszámainak 80%-át kapja csak. 11 óra 58 perc alatt el is értük a Bázakerettye táblát, ahol a cél egy meghatározott utcák szerinti útvonalon kellett megközelíteni, és sajnos egy navigációs tévedés miatt 2 perccel a limitidő után érkeztünk a célba. Ezzel tudtuk, hogy a nyerési esélyeink elszálltak. Utólagos információnk szerint, ha itt nem hibázunk, akkor az első nap után a 3. helyen állhattunk volna, így 9.-ek lettünk, a nevezett 65 versenyzőből.
Bázakerettyén a cél és a Park Ferme a helyi iskola udvarán volt. Itt vertünk sátrat, majd átnéztük az autót. Kissé lógó orral megvacsoráztunk, majd a szervezők jóvoltából a Bázakerettyei termálfürdőben áztathattuk magunkat, és közben kivetítőn a 2008-as Budapest-Bamako rallyról, az egyik külföldi csatorna által forgatott filmet nézhettük.
Este a helyiek azzal riogattak minket, hogy nem lesz annyi traktor a környéken, ami elég lenne másnap mentésre, olyanok a terepviszonyok a környéken, így is volt akik reggel 5kor értek vissza még a szombat este bennragadt autók mentéséből. Ráadásul éjjel is esett még 3 órát az eső, szóval jó napnak nézhettünk elébe vasárnap.
Reggel 7-kor átvettük az itinert, 27 koordináta szerepelt rajta, kb 100 km-nyi táv, a limitidő 4 óra. Az arányokból azért sejtettük, hogy ez tényleg kemény lesz, mert máskor az átlag az hogy kb óránként 10 pontnyi feladat van, tehát ha 4 óra a limitidő akkor az kb 40 pontot jelent. 9 óra 9 perckor elrajtoltunk, majd rögtön az első pont megtalálása után sajnos defektet kaptunk. Elég hamar sikerül kicserélni a kereket, és nyakig sárosan elindultunk, hogy folytatjuk a versenyt, de kb 5 perccel a defekt éppen egy erdőkivágásos helyen jártunk, amikor sikerült felhajtani egy kivágott fatönkre, és ekkor hiányzott a haspáncél, mert a tuskó melletti mély sár miatt a jobb első kerék megsüllyedt és az autó felült a tuskóra, ráadásul az osztómű tartónkat teljesen eldeformálta és feszült az egész hajtás. Nagy nehezen leszenvedük az autót, de ekkor már olyan időhátrányban voltunk, ráadásul az autónk is sérült, hogy úgy döntöttünk a technika megóvása érdekébe is visszamegyünk a rajthelyre és befejezzük a versenyt.
Ezzel a két nap összesítésében – a második napi összesen egy feladat teljesítésével – is sikerült a 18. és 19. helyen végeznünk. A várt jó szereplés ugyan elmaradt, de csiszoltuk vezetéstechnikánkat, kicsit erősödtünk a 2 tonnás autó emelőjének tekergetésétől, és sikerült az első három challange futam összesített eredménylistáján megtartani az 5. helyet. Majd szeptemberben, a Budapest-Makó challenge futamon újra megpróbáljuk. Addig is gőzerővel készítjük fel a másik autónkat is a versenyzésre, valamint a januári Budapest-Bamako Rally-ra.
Köszönjük a média támogatást a Rádió 6-nak, valamint köszönjük támogatóink segítségét.
Képek a futamról galériában.